Bali
Jáva
Nusa Tenggara
Szumátra
Kalimantan
Sulawesi
Maluku
Irian Jaya
Küldjél cikket
és fotókat!


Desa O'o, kis falu, nagy nyaralóval

Ritkán adatik meg közép-európai utazónak, hogy megízlelheti a szultánok egykori életét. Ha ez ráadásul múzeumban való éjszakázással párosul, érdemes készülni: lehet, hogy az élmény után meg fogjuk nyalni mind a tíz ujjunk. Hiszen mikor alhatna nálunk egy indonéz mondjuk a budai vármúzeumban? Sumbawan márpedig erre is van lehetőség, ráadásul egy igencsak elvarázsolt környéken.

A bimai szultán egykori nyári nyaralója a környék legnagyob építménye, a szépen helyrehozott szobákban csekély összegért meg lehet szálni; Desa O'o, Sumbawa

A Lonely Planet útikönyvvel kezdődött az egész. Találtam benne egy részt a Sumbawan élő hegyi emberekről, azaz a Dou Donggo król, akik Sila fölött északra tanulmányozhatók, természetesen hegyi környezetben. Mára már csak pár ezren maradtak, és Mbawaban van a főhadiszállásuk. Kalandra éhes utazó ilyen lehetőséget nem hagy ki, pláne ha csak tizenvalahány kilométerre fekszik a keletre vezető nusa tenggarai főúttól.

Rövid alkudozás után ausztrál utazótársammal, Eddyvel az oldalamon -- még a sumbawai buszállomáson ismerkedtem meg vele -- megállapodunk egy kisbusz sofőrjével, hogy elvisz bennünket a silai elágazástól valahová a hegyekbe, ahol meg tudunk szállni a falufőnöknél, azaz a kepala desa nál. Hosszas körözés és sofőrünk beható érdeklődése után kiderül, nem is kell a falufőnökhöz menni, hiszen van itt szállás, nem is akármilyen. Megörülünk az ajánlatnak, és rövid kocsikázás után egy igen érdekes épülethez érünk, ami egyáltalán nem illik környezetébe. Nagy, puccos, és látszólag nem lakik benne senki.

Gyorsan megbeszéljük a bennünket fogadó öreg bácsival, hogy szerény díjazás ellenében szívesen megszállnánk. Minthogy ekkor még éppen csak kapisgálom az indonéz nyelvet (ausztrál haverom meg még ennyire se), és az öreg bácsi kemény helyi dialektust beszél, nem sikerül kiderítenem, mi is ez az épület. Az öreg csak mondogat valamit, én meg bólogatok, mintha érteném.

Telnek a napok, a bácsika rokonsága főz ránk, és kevéske extrapénz ellenében még csirke is kerül az asztalra az egyhangú levesporos tészta és rizs mellé. Mivel Desa O'o, azaz O'o falucska és környéke ritkán lát turistákat, nem épült ki infrastruktúra a kiszolgálásukra, s így az ételválaszték még indonéz viszonylatban is rendkívül egyszerű. Bennünket ebből csak az zavar, amikor korgó gyomorral fekszünk le, lakhelyünk mégis feledteti velünk az időleges nélkülözést. Ti. fejenként kapunk egy akkora szobát, amit Indonéziában még nem is láttam. Óriási franciaágy mindkét szobában, ahol elszállásolnak bennünket, megtermett bőrgarnitúra a nappaliban, és egyedülálló kilátás Bimara és környékére.

Bonyolult szálfestéssel készülő fonalakat szőnek bele az asszonyok a helyi kéziszőttesbe, az ikatba; Desa O'o, Sumbawa

Az ételeket akkora asztalon tálalják az étkezőben, hogy rajtunk kívül még Artúr király és a lovagok is bőven elférnének. Mi lehet ez a hely, ahol vagyunk, ki lakik itt és, hogy hogy beengedett minket? Napokon át nincs válasz, mígnem megérkezik a bácsika fia, akitől végre dialektális torzításoktól mentes indonéz nyelven megtudom: ő itt a gondnok, és ez itt egy múzeum, mely azt hívatott bemutatni, hol is töltötte a bimai szultán az idejét, ha hegyi levegőre vágyott. Ja, ez így rögtön más... Nem csoda, hogy nincs benne a Lonely Planetben, a szerkesztők nyilván azt gondolták, jobb ha ezt az infó megtartják maguknak, nem kell mindent tudnia a pórnépnek. ;))) A szultán egyébként ma már nem él, az uralkodócsalád regnálása is már a múlté. Leszármazottaik azonban állítólag még megtalálhatók Bimaban.

Mit lehet csinálni? Desa O'oból átsétálni a pár kilométerre fekvő Mbawa faluba élményszámba megy. Nem csak mi látunk békés hegyi falvakat, csöndes és nyugodt helyiekkel, hanem ők is láthatnak bennünket, azaz kölcsönösen csodálhatjuk egymást az ismerkedés jegyében. Például az egyik falusi trafikban (vagy egyszerűsége miatt lehet, hogy helyesebb lenne a trafikszerű képződmény kifejezés) megpihenve nem telik el két perc, és érdeklődő embergyűrű közepén találjuk magunkat Eddyvel. Legbelül a gyerekek, mögöttük a felnőttek állnak tömött sorokban. Etnográfusi érzések törnek fel bennem, ilyen lehet egy új törzs felfedése az Amazonas vidékén. Tényleg kevés turista jár erre.

Desa O'o környékén az utazók komoly látványosságnak számítanak, a trafik környékén gyorsan összegyűlnek a helyiek, hogy megcsodálják e sorok szerzőjét; Desa O'o, Sumbawa

Mbawaig mindenképpen érdemes elmenni, a hagyományos, cölöpökre épült házakból maradt még néhány, ezeket érdemes megnézni. További érdekesség a helyi kéziszőttes -- többnyire fekete, benne hímzéssel --, amit akár készítés közben is meg lehet szemlélni. Ez utóbbi tényleg szép, ráadásul ízlésesen egyszerű, és a helyiek örülnek, ha tisztességes alku után eladhatják nekünk.

És egy szintén fontos szempont: O'o és Mbawa a hegyek között fekszik, jókat lehet túrázni.

Szállás : Szultán nyaralója, ill. Desa O'oon kívül kepala desa (falufőnök), két napra az elobbi 5 USD.

Kaja: Szerény házi koszton kívül, amit legjobb, ha szállásadónk foz meg szerény extrajuttatás ellenében, csak a falusi trafikok egyhangú keksz- és cukorkakínálata marad.

Hogyan jutok el / Hova tovább? Sumbawa Besarból vagy Dompuból indulva a Bima-Sape útvonalon kell leszállni a buszról Silanal. Nem emlékszem már, hogy mennyi volt a jegy, de az eddigiek alapján, azt hiszem, könnyen kiszámolható a hozzávetoleges tarifa. Silaban az mbawai elágazásnál (ez út megy fel Desa O'oba is) lehet ugyan várni a buszt, de mi pár óra után eluntuk, és inkább megalkudtunk egy kisbusz soforjével. Kb. 45 perc volt az út, a tarifa pedig 4 USD (kicsit drága volt, de a bemos látta, hogy ki vagyunk szolgáltatva, és tutira ment). További lehetoség az ojek , azaz a bérmotoros. Olcsóbb (kb. 50 Cent) és gyorsabb is. Lefelé mi is ojekkel jöttünk. Továbbutazni Bimaba, Kelet-Sumbawa központjába érdemes, vagy Komodot, ill. Florest megcélozva, Sapeba, a keleti kikötovárosba.

Cikk a szigetről (térképpel)

Cikkek és képek: minden jog fenntartva ©




ÚJ - Tanjung Puting, dzsungeltúra orángutánokkal
Kalimantan egyik legszebb nemzeti parkjában testközelből lehet tanulmányozni a számos emberi vonást mutató vörös szőrű főemlősöket.


Lamalera, cetvadászat szigonnyal
Balitól 800 kilométerre a mai napig ámbrás cetekre vadásznak a helyiek. Hogyan lehetséges ez, mikor a bálnákat nemzetközi egyezmények védik?



G. Rinjani, hegymászás kis segédlettel
A Rinjani 3.726 méteres csúcsát megcélozva jó erőnléttel sem érdemes versenyezni a hordárokkal. Cigizve és strandpapucsban is lenyomják a turistákat.



Komodo - sárkánygyíkok ne kíméljenek!
Komodon nem lehet csak úgy elcsatangolni, hogy önállóan nézegessük a sárkánygyíkokat, mert kellemetlen meglepetés érhet. Itt megtudod, miért.



Tulamben, búvárfalu partközeli hajóronccsal
Az Indonéz tengerek fajgazdagsága és az első osztályú látási viszonyok kivételesen érdekes merülőhellyé teszik az itteni vízeket.