Bali
Jáva
Nusa Tenggara
Szumátra
Kalimantan
Sulawesi
Maluku
Irian Jaya
Küldjél cikket
és fotókat!

hirdetés


Lamarela, cetvadászat szigonnyal

A lamaleraiak évszázadok óta önfenntartó bálnavadászatot folytatnak, egyszerű módszereik miatt a vérfürdő elkerülhetetlen; Lamalera, Pulau Lembata

Tíz-tizenkét fős, gyors, evezős sprintekre is használható vitorlás hajók vonulnak kötelékben a tengeren. A hajók orránál egy-egy megfigyelő pásztázza a tengert. Már órák óta kint vannak a vízen, de nem történik semmi. A hajók csak ringatóznak, néha az egyik evezős lapátol egyet.

Hirtelen izgalom lesz úrrá az őrszemen, és vadul gesztikulálva magyaráz a többieknek. A csapat nekiveselkedik és vad tempóban evez a megcélzott zsákmány felé, ami nem más mint egy termetes ámbrás cet. Ahogy közelednek a 15 tonnás tengeri emlőshöz, a szigonyos kiáll a hajó orrába és egyre izgatottabban markolja három méteres szigonyát. Amikor a hajó már csak ugrásnyira van a bálnától, ráveti magát annak hátára, és elkezdődik a küzdelem.

Ilyen és ehhez hasonló jelenetek szemtanúja lehet, aki ellátogat Lamarelaba, a Pulau Lembata déli részén található, Balitól kb. 800 kilométerre keletre fekvő bálnavadászfaluba. Gyengébb idegzetűeknek azonban nem ajánlott, a bálnavadászat során dúrva és véres jelenetek játszódnak le a tengeren. Még mielőtt a környezet-/állatvédők teljesen kibuknának, érdemes megemlíteni, hogy a Lamaleriak esetében nem holmi galád, a nemzetközi bálnavadászati egyezményeket semmibe vevő zughalász bandáról van szó (Indonézia egyébként sem tagja a bálnavadászatot szabályozó -- többnyire tiltó -- Nemzetközi Bálnavadászati Tanácsnak), hanem egy olyan népcsoportról, amely évszázadok óta így él. A Lamaleraiak ráadásul csak saját fogyasztásra ejtik el a ceteket, azaz önfenntartó bálnavadászatot folytatnak. Ezt hagyományos népcsoportok esetében nem tiltják a nemzetközi egyezmények.Tanúja voltam, ahogy egy kék bálna életét "megkímélték", azaz el sem indultak felé a tengeren. (Más kérdés, hogy a kék bálna sokkal nagyobb mint az ámbrás cet, hagyományos, kb. 10 méter hosszú hajóikkal a lamaleraiak nem igazán tudják elejteni.) Szóval ez itt nem a japán bálnavadász-flotta fiókszervezete, a Lamaleraiak évente legfeljebb 20-25 bálnát vadásznak le.

Az elejtett bálnákat a lamaleraiak a partra húzzák, és másnap látnak neki a szeletelésnek; Lamalera, Pulau Lembata

Akit érdekel, és lelkileg kellően erősnek érzi magát, nyugodt lelkiismerettel ellátogathat ide -- leginkább májustól októberig, a bálnavadászati szezonban érdemes próbálkozni --, az útra viszont sok-sok időt kell szánni. Nekem több napomba tellett, míg a hegyeken átvezető 60 kilométeres utat Lewolebaból terepjáróval megtettem. 60 kilométer nem sok, de ha az embert hitegetik, nincs kedve gyalog nekivágni egy addigra a sok emléktárgy miatt majd 20 kilósra hízott hátizsákkal.

A faluban minden a bálnavadászatra emlékeztet, néhol még a kerítés is bálnaállkapcsokból készül. A falu központjánál fekvő öböl partján, a csónakházakban sorakoznak a bálnavadászhajók, mivel nem lehet őket kikötni a gyakran nyugtalan tengeren. Így minden egyes kifutásnál ki kell tolni őket a sziklás partra, és onnan a tengerbe.

Új infó (2003): Egy dokumentumfilm forgatása kapcsán 2003-ban újra ellátogattam Lamaleraba, ahol három hetet töltöttünk, és sikerült bálnavadászatot is forgatnunk. Akit részletesebben érdekel a téma: www.indomania.hu/baleo. 2003 nyarán egy vasárnapi lapban írtam arról, hogyan zajlik a bálnavadászat Lamaleraban. Itt most újra közzéteszem ellentmondásos érzelmeket kiváltó élményünket: Vérben úszó tenger.

A bálnavadászfalu bejáratát jellegzetes bálnamotívum díszíti, innen még legalább 3 kilóméter a falu közepe; Lamalera, Pulau Lembata

Hogyan mehetek el a bálnavadászatra? Ha valaki ki akar hajózni a bálnavadászokkal, a csónakházaknál érdeklődjön. A mobydickezés persze nincs ingyen, annyit már megtanultak a helyiek, hogy a nyugati látogatókat felettébb érdekli ez a tevékenység, és azóta, hogy a ZDF és BBC odajár forgatni, külön díjat számolnak fel a tengeri kirándulásért. Három USD körül van a hajókázás, érdekes módon ez az ár felmegy 5-6 USD-re, ha sikeres a bálnavadászat. Forgatócsoportoknak húzósabb a téma. És nem tesznek különbséget a privát Super 8-as és a Beta-kamera között. A kamera az kamera. Filmkészítőknek külön tarifalistát adnak át 2003 óta, amiben külön ára van a bálnavadászaton történő forgatásnak, és a parti szeletelésnek. Ezen kívül még vagy öt címen vasalnak be pénzt, így akár több ezer dollárral is számolhat az, aki részletesen szeretné dokumentálni a falu életét. Indonéz viszonylatban mindenképpen horror-árakat szabnak, de fotósként a dolog száz dollár alatt is megúszható.

Szállás + Kaja: Abel Beding panziója a főúton fekszik, nem sokkal a falu központja előtt (a családban csak Abel fia, Noel beszél egy keveset angolul); Abel kajával együtt számolja a szállást, ami 3 USD. Érdemes a full-panziót választani, mert Lamarelaban nincs étterem. A család üzemeltet egy vegyesboltot is, de a kínálat szerény. Sör mindenesetre van (Bir Bintang), de egy üveg annyiba kerül mint a szállás a napi három étkezéssel ;))) Akkor már érdemesebb a helyi Arakot, azaz pálmapálinkát választani. Egy másik érdekes szálláshely a helyiek által is csak White House nak nevezett szállás. Ez a parton található, gyönyörű a kilátás a tengerre és a csónakházakra. Egyetlen hátránya, hogy a parton száradó bálnahús miatt kedvezőtlen széljárás esetén büdös van.

A faluban nincs áram, tehát a bálnahúst a lamaleraiak nem tudják hűteni. Az egyetlen tartósítási módszer a szárítás; Lamalera, Pulau Lembata

Hogyan jutok el / Hova tovább? Lamarelaból hetente egyszer biztos van hajó Lewolebaba, de Larantukaba is van közvetlen járat, amit a másik irányba Lamarela megközelítésére lehet használni Flores felől, Lewoleba kihagyásával. Szárazföldön Lewolebaból a "La Bomi" becenévre hallgató terepjáró visz el Lamarelaba, azonban eléggé kiszámíthatatlan az indulása. A piacon érdemes érdeklődni, de Jim, a Lile Ile panzió üzemeltetője is tud segíteni. Hídépítési munkálatok miatt az utolsó kilométereket a La Bomi sem tudja megtenni Lamarelaig, tehát gyalogolni kell. A panoráma azonban megéri a fáradtságot. Új infó (2003): Elkészült a híd, a La Bomi lemegy a faluba, sőt hajnalban a faluból is indul egy személyszállító teherautó Lewolebaba. Esős évszakban azonban a híd után következő meredek részt egyik jármű sem tudja megtenni, tehát megint marad a gyaloglás.

Cikk a szigetről (térképpel)

Cikkek és képek: minden jog fenntartva ©




ÚJ - Tanjung Puting, dzsungeltúra orángutánokkal
Kalimantan egyik legszebb nemzeti parkjában testközelből lehet tanulmányozni a számos emberi vonást mutató vörös szőrű főemlősöket.


Lamalera, cetvadászat szigonnyal
Balitól 800 kilométerre a mai napig ámbrás cetekre vadásznak a helyiek. Hogyan lehetséges ez, mikor a bálnákat nemzetközi egyezmények védik?



G. Rinjani, hegymászás kis segédlettel
A Rinjani 3.726 méteres csúcsát megcélozva jó erőnléttel sem érdemes versenyezni a hordárokkal. Cigizve és strandpapucsban is lenyomják a turistákat.



Komodo - sárkánygyíkok ne kíméljenek!
Komodon nem lehet csak úgy elcsatangolni, hogy önállóan nézegessük a sárkánygyíkokat, mert kellemetlen meglepetés érhet. Itt megtudod, miért.



Tulamben, búvárfalu partközeli hajóronccsal
Az Indonéz tengerek fajgazdagsága és az első osztályú látási viszonyok kivételesen érdekes merülőhellyé teszik az itteni vízeket.