Bali
Jáva
Nusa Tenggara
Szumátra
Kalimantan
Sulawesi
Maluku
Irian Jaya
Küldjél cikket
és fotókat!

hirdetés


Tanjung Puting, dzsungeltúra orángutánokkal 1. rész

Fiatal nőstény ül az esőáztatta fűben a kicsinyével az orángután-rehabilitációs központban. Az egykor az állomáson nevelkedett nőstények néha visszatérnek, bizalmuk jeléül még kicsinyeikhez is közel engedik a látogatókat; Pondok Tangui, Kalimantan

A Kalimantan középső részén elhelyezkedő Tanjung Puting Nemzeti Park kétségtelenül a sziget egyik leglenyűgözőbb látványossága. Eljutni az orángutánjairól híres rezervátumba ugyan nem egyszerű, de ha egyszer sikerül, az élmény garantált. Már a parkhoz vezető folyótúra is egy háromdimenziós természetfilm koncentrált élménymennyiségét hordozza, viszont itt az élővilág valóban karnyújtásnyi közelségre van. És a krokodilok? Hát igen, vannak ilyen hidegvérű élőlények a vízben :), de aggodalomra semmi ok. A folyótúrákon használatos hajók, az un. kelotokok, elég nagyok ahhoz, hogy távol tartsák a páncélos hüllőket. Csak a folyóban való megmártózás nem ajánlott.

Az nemzeti parkba vezető út a pangkalanbuni rendőrségen kezdődik (a városba vezető út a részletei a Hogyan jutok el / Hova tovább? résznél szerepelnek), ahol prezentálni kell az útlevél fényképes, ill. vízumos oldaláról egy-egy fénymásolatot, továbbá le kell adni 4 igazolványképet. Fénymásolni és képet készíteni Pangkalanbunban is lehet. A rendőrség által kiállított papírral el kell menni a nemzeti park helyi irodájába -- szintén Pangkalanbunban --, ahol újabb menlevelet állítanak ki. A következő lépés a hajóbérlés, amit lehet Pangkalanbunban, ill. Kumaiban is intézni. Maga a folyótúra Kumaiból indul, a nemzeti parkba csak folyón lehet eljutni (hajóbérlésről ld. a Szállás és hajóbérlés részt).

Miért kell visszaszoktatni az orángutánokat?

Az orángután a veszélyeztetett állatfajok közé tartozik, becslések szerint ma már hozzávetőleg csak 20.000 egyed él belőle Borneón és Szumátrán. A borneói és a szumátrai orángutánok külön alfajt képeznek, ami külsejükben is megnyilvánul (a borneói hímek arca például szélesebb), viszont mindkettő egyformán pusztul az ember természetkárosító tevékenysége miatt. Az élőhelyeikből előszeretettel csinálnak olajpálma-ültetvényeket, de előtte még jól tarra vágják az erdőt, hogy el lehessen adni az értékes trópusi fát. Az orángutánok csak akadályozzák az embert ebben a tevékenységében, ami gyakran ahhoz vezet, hogy kilövik az útjukba akadó egyedeket. A kicsinyeiket magukra hagyják, vagy eladják jó pénzért háziállatnak. Ázsiában gazdagabb családok szívesen tartanak a gyerek mellett még egy kis vörös szőrű főemlőst is.

Fiatal, elmélázó orángután fekszik a fűben. A Tanjung Puting Nemzeti Parkban biztonságban van; Pondok Tangui, Kalimantan

Ha azonban lefüleli őket a hatóság, vagy egy jószívű falusi észreveszi az erdőben kallódó kisállatot, már viszik is a néhány hónapos vagy éves jószágot az orángután- rehabilitációs állomásra, ahol emberek tanítják meg neki a túlélést a dzsungelben. Tizenéves korukban, miután kijárták az erdei iskolát a jobb tanulók önálló életet kezdenek az esőerdőben, a lustábbak azonban életük végéig, azaz vagy 50 éves korukig visszajárnak az etetőhelyekre. Ezek az etetőhelyek elméletileg a szabad és fogságban nevelkedett orángutánok között kialakuló konkurencia-harcot is megszüntetik, a orángután-rehabilitáció kritikusai szerint viszont csak ahhoz vezetnek, hogy a szabadon élő egyedek elkényelmesednek.

A túra első szakasza a Sungai Kumai, azaz Kumai folyó méretes deltáján visz keresztül, amihez képest a Duna magyarországi szakasza legfeljebb kis hegyipataknak tűnik. A második szakasz a Sungai Sekonyer, ami már jóval kisebb, és a folyóparti látvány is egyre inkább kezd őserdőre hasonlítani. A folyó feljebb lévő szakaszán aranyat bányásznak, ráadásul nem túl környezetbarát higanyos módszerrel, úgyhogy itt nem csak a krokodilok miatt érdemes tartózkodni a folyóban való megmártózástól.

Az első helyszín, ahol testközelből lehet orángutánokat nézegetni, a Tanjung Harapan állomás, ahol néhány kisebb megárvult főemlőst próbálnak visszaszoktatni a gondozók az őserdőbe. Ez a rehabilitációs állomás, amit Kumaiból kb. 2 órányi hajózás után lehet elérni, viszonylag kevés látnivalót kínál, viszont érdemi munka folyik: kb. fél tucat orángutánkölyköt oktatnak emberek az önálló életre a dzsungelben. (Bár viccesen hangzik, hogy pont az ember oktatja a nála az erdei életre sokkal rátermettebb orángutánokat, a dolog mégis működik, a kismajmok egy része szorgosan veszi a leckéket, és megtanulja a túlélés csínját-bínját az esőerdőben.) A legfiatalabb orángután 2006. nyarán a két éves Julius volt, akinek a trénere, avagy pótmamája segédletével fákon bemutatott akrobatikus gyakorlatait délutánonként 3 órakor lehetett megtekinteni.

A második állomás a Sekonyer folyón a Pondok Tangui, ahol szabadon élő, ill. rehabilitált főemlősöket lehet megfigyelni az etetőhelyen. A rehabilitáltak között nem mindenki volt jó tanuló, ami annyit jelent, hogy egyes orángutánok képtelenek elszakadni az etetőállomás kínálta előnyöktől. Nem tudnak élelmet szerezni, fészket építeni, azaz hosszabb időn át sem válnak képessé az önálló életre a dzsungelben. Ezzel szemben a szabadon élő és eleve szabadon felcseperedett egyedek között vannak olyan találékonyak, amelyek bár képesek lennének önállóan élelmet szerezni, mégis inkább a kényelmes etetést választják. Az etetés fontos szerepet játszik, hogy letörjék a szabad és a fogságból rehabilitált orángutánok közötti konkurenciaharcot, legalábbis ezt mondják a parkőrök.

Naplemente a Buluh Besar folyón. A sötétség közeledtével egyre hangosabbá válik az erdő az éjszakai állatok által keltett hangkavalkád miatt; Tanjung Puting Nemzeti Park, Kalimantan

A második állomás után még 35-40 perc (Kumaitól összesen kb. 3,5-4 óra), és a kelotok jobbra befordul a Sungai Buluh Besar torkolatába. Ez a folyó már csak kb. 8-10 méter széles, partján buja növényzettel, és ami igen lényeges: itt már valóban tiszta a víz, nem szennyezik vegyianyagok, tehát nyugodtan használható fürdésre. De szigorúan csak a hajón elhelyezett, felfelé nyitott fürdőszobában (mert a vízben ott lapulnak ugyebár a krokodilok :). És valóban ott vannak. Megpillantásukhoz ugyan kell némi szerencse, és nappal inkább csak kisebb, azaz 1-1,5 méteres jószágok tűnnek fel a vízben fekvő fatörzseken napozva, de érdemes mindig arra gondolni, mikor fürdésre csábít a folyó, hogy ott vannak valahol a 3-4 méteres hüllők is a vízben. A kelotokok kapitányai rendszeresen látják őket éjszaka a vízben, ahogy szempárjuk megvillan a vízen sikló hajó lámpájának a fényében.

A partot szegélyező fákon időnként makákók ugrándoznak, és színpompás madarak fütyülnek, avagy rikoltoznak. A dzsungelfíling nem is lehetne tökéletesebb. Napfelkeltével és napnyugtával kabócák koncerteznek, közülük az egyik fajta pont olyan hangot ad ki, mint a pesti építkezésen a flexszel dolgozó munkások. Hajnali álmából felriadva az ember nem is tudja, hogy hol van valójában.

A harmadik és egyben utolsó állomás a leglátványosabb és leghíresebb. Camp Leakeyhez hosszú, kb. 700 méteres híd vezet a folyótól egy mocsaras rész felett, ahol időnként kíváncsi orángutánok jelennek meg, hogy meglessék a miattuk idelátogató turistákat. Látva természetes kíváncsiságukat, érthetővé válik, miért hitték régen a kalimantani őslakosok, azaz a dayakok, hogy az orángutánok emberek...

A cikk 2. része >>>

Cikkek és képek: minden jog fenntartva ©




ÚJ - Tanjung Puting, dzsungeltúra orángutánokkal
Kalimantan egyik legszebb nemzeti parkjában testközelből lehet tanulmányozni a számos emberi vonást mutató vörös szőrű főemlősöket.


Lamalera, cetvadászat szigonnyal
Balitól 800 kilométerre a mai napig ámbrás cetekre vadásznak a helyiek. Hogyan lehetséges ez, mikor a bálnákat nemzetközi egyezmények védik?



G. Rinjani, hegymászás kis segédlettel
A Rinjani 3.726 méteres csúcsát megcélozva jó erőnléttel sem érdemes versenyezni a hordárokkal. Cigizve és strandpapucsban is lenyomják a turistákat.



Komodo - sárkánygyíkok ne kíméljenek!
Komodon nem lehet csak úgy elcsatangolni, hogy önállóan nézegessük a sárkánygyíkokat, mert kellemetlen meglepetés érhet. Itt megtudod, miért.



Tulamben, búvárfalu partközeli hajóronccsal
Az Indonéz tengerek fajgazdagsága és az első osztályú látási viszonyok kivételesen érdekes merülőhellyé teszik az itteni vízeket.