Bali
Jáva
Nusa Tenggara
Szumátra
Kalimantan
Sulawesi
Maluku
Irian Jaya
Küldjél cikket
és fotókat!


Tudnivalók Indonéziáról III.

 

Helyi közlekedés

Kezdjük rögtön a legdrágábbal. Az Indonézián belüli távolságok gyors leküzdésére a repülőgép a legalkalmasabb. A jegyárak azonban nemzetközi szinten mozognak, azaz nem olcsók. Például a Jakarta-Batam oda-vissza jegy (szingapúri kilépésnél érdekes) kb. 110 USD a 800 km-es távolságra.

Több helyi légitársaság is kínálja szolgáltatásait, de a külső szigetekre gyakran csak egy repül közülük. A helyi repjegyeket általában elég a helyszínen megvenni, a foglalásnál sem szokott gond lenni. Kivéve persze az indonéz ünnepnapokat, ilyenkor bizonyos járatok végtelenül zsúfoltak, és reménytelen rájuk feljutni. Ünnepnapokról az indonéz követségen is adnak felvilágosítást. A repjegy-foglalást általában bármelyik utazási ügynökség képes intézni, akármelyik szigeten.

A helyi légitársaságok közül a legfontosabbak: Garuda Indonesia, Merpati Nusantara, Sempati Air, Mandala Airlines, Bouraq Airlines. Az oldalakon többnyire menetrend is található.

A biciklis riksa bevett és sokoldalú közlekedési eszköz Indonéziában, néha a "sofőr" használja pihenésre. Egyébként nagyon olcsó, mert sok család ebből él; Jáva

Szemben a repülővel, a hajóra való helyfoglalás jóval bonyolultabb lehet. Jakartából szerettem volna elmenni Szingapúrba hajóval, de Balin képtelen voltam rá jegyet foglalni. Mire Jakartába értem, már minden hely elkelt. Ez a hátránya ennek az utazási formának. Viszont legalább olcsó: hajóval a Jakarta Batam kijön 20 USD-ből, viszont biztos, hogy 20 óránál is tovább tart út.

Néha, a Jávától és Bálitól távolabb eső szigeteken, ahol a hajók nem járnak olyan sűrűn, a menetrend kiderítése komoly tortúra lehet. Ha valaki Floresről szeretne Alorra eljutni (mindkettő kelet Nusa Tenggaraban található), azt még talán kideríti, hogy hetente csak egyszer megy hajó, az indulás napját illetően azonban már nem biztos, hogy ilyen szerencsés, de az előfordulhat, hogy ellentmondásos infókat kap. És annál persze nincs nagyobb szívás, mint amikor pont az orrunk előtt megy el a hajó. Ennek elkerülésére tudom javasolni, bár magam még nem próbáltam, a tudakozó felhívását: a körzetszám és a 108 felhívása a helyi távközlési szolgáltatónál üzemelő tudakozót kapcsolja. Itt meg kell kérdezni a kikötő számát, ahol, ha a szerencse is úgy akarja, már könnyen beszerezhető az infó. Ezt persze főként indonézül tudóknak ajánlom.

Buszozási szempontok, avagy mire kell odafigyelni

Hosszú buszutazásnál fontossá válik a kényelem, hiszen senki nem szereti, ha az utazásból csak a görcsölő láb emléke marad meg. Márpedig ez az eksekutif járatokat kivéve, ez könnyen megeshet. Már a helyválasztásnál eldől, mennyire pihenten érkezünk úticélunkhoz. Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány szempontot, mire is érdemes odafigyelni.

- hátra nem érdemes ülni, mert ráz a busz, sok a csomag, ráadásul, ha van érzékenyebb gyomorral rendelkező útitárs a járaton, biztos, hogy ott fog könnyíteni magán kihajolva az ablakon, vagy előbányászva egy nylon zacskót;

- elől, a vezető mellé sem érdemes ülni, kivéve, ha egy esetlegesen bekövetkező balesetnél szeretnénk meghalni; az indonéz buszsofőrök hírhedten vezetnek, tehát, aki nem szeret parázni, mellőzze ezeket az üléseket;

- elől, a vezető mögé sem érdemes ülni, mert látni ugyan nem látjuk az eseményeket, de para marad (és ez talán még rosszabb);

- az elől történő utazás hátrányaival tisztában vannak az indonézek is, ezért gyakran megesik, hogy elől több a hely, nem kell tehát annyira tolongania annak, aki ezért elviseli a parát;

- Jáván és Szumátrán érdemes a busz bal oldalára ülni, mert ezen az oldalon vannak a csomagtartók, tehát könnyebb követni, vajon minden a legnagyobb rendben van-e csomagjainkkal;

- hangszóró alá ülni a buszon egyenlő a halláskárosodással, hiszen a buszsofőrök vidám emberek, szívesen hallgatnak zenét (behatóan tanulmányozható a helyi Lagzi Lajcsik mulatós zenéje!!!);

- a légkondi alá betelepedni nem mindig garancia, hogy jól is fogjuk magunkat érezni, ti. amennyiben elromlik, innen fog csepegni / ömleni a hűtővíz;

- az ablak mellé ülni első ránézésre jó ötlet, de lévén ez belső ülés, nehéz kikecmeregni, és néha elég nagy a huzat;

- aki a gang melletti helyet foglalja el, legyen tisztában vele, hogy a később felszállók ott fognak megtelepedni / aludni, és akik rajtuk másznak át, azok bennünket is lökdösnek majd.

Szóval nem egyszerű a helyválasztás, de a fentiek talán segítenek ;)))

Új infó: A legnagyobb indonéz hajózási társaságnak, a Pelninek már van honlapja, ahol a menetrendet is le lehet kérdezni: http://www.pelni.co.id/. A megbízhatóságát illetően ugyan nem tudok semmit mondani, de azért éremes megnézni. Pontosítás végett pedig marad a fent vázolt módszer.

További lehetőség a lassú, helyenként nagyon lassú közlekedésre a busz. Jáván, Szumátrán és Bálin még csak-csak akadnak gyorsabb és kényelmesebb buszok -- ezek a kezdő utazó számára is könnyen értelmezhető eksekutif felirattal vannak ellátva --, a külső szigeteken azonban már csak a szintén árulkodó nevű ekonomi megjelölésű buszok maradnak. Míg az eksekutif esetében 3-4 ülés található egy sorban, többnyire elég hellyel, hogy kinyújtsuk lábunkat, és még légkondi és WC is gondoskodik a gyakran 24 órás, vagy ennél is hosszabb út elviselhetőségéről, addig az ekonomi esetében az ülések száma akár az ötöt is meghaladhatja egy sorban. Légkondi és WC terén maximum az álmodozás marad. A tíz óránál hosszabb utazást ebben a kategóriában csakis állatbarátoknak -- mellettünk szorongó indonéz útitársunk jobbik esetben csirkét, rosszabbik esetben kecskét szállít --, és az ázsiai tömegközlekedésből diplomázóknak ajánlom. Aranyszabály: mindig érdemes szemügyre venni a buszt, vagy legalább érdeklődni, hogy milyen. A buszon történő helyválasztásról ld. keretes cikk.

Lehet kocsit és motorkerékpárt is bérelni. Balin különösen megéri, mert olcsó: Ubudban pl. átlagosnak mondható a némi alkudozás után elért 7 USD/napos tarifa egy Suzuki Jimnyért, biztosítással együtt, egy hetes bérlés esetén. A biztosításhoz mindenképp érdemes ragaszkodni, mert baleset esetén horrorárakat szabhat a tulajdonos. A nemzetközi jogosítvány használata kötelező! A bérbeadók ugyan nem kérik, de a rendőrök igen. És még egy apróság: Indonéziában balra tarts van, tehát az autók jobbkormányosak!

Mivel lehet még közlekedni? Mivel számos helyen gyenge a tömegközlekedés, ezért az indonézek rettentően leleményesek a közlekedési eszközök terén. Számos, európai szemmel szokatlan eszköz áll rendelkezésre a helyváltoztatásra. Az egyes szigetek eltérő eszközöket részesítenek előnyben, itt most csak néhányat sorolok fel:

- Bemo -- ez a kisbusz szinte mindenhol megtalálható, kisebb távolságokra használják;

- Dokar (Cimodo) -- öszvérfogat, általában egy öszvérrel, kicsit a Ben Hur című filmre hajaz a látvány (Sumbawa egyes részein így is hívják!), városon belüli közlekedésre használják;

- Becak -- biciklis riksa, általában városon belül használják, ott is kisebb távolságokra;

- Bajaj -- három kerekű jármű kétütemű, büdös motorral, a sofőr ül elől, két utasnak van hely hátul;

A teherautós tömegközlekedés még a jobb infrastruktúrával rendelkező Balin sem ritka, a távolabbi szigeteken gyakran az utazás egyetlen módja; Kelet-Bali

- Ojek -- bérelhető motorkerékpár vezetővel, általában városon belül használják, vidéken kisebb távolságokra praktikus és olcsó;

- Teherautó -- ahol ritkán járnak, vagy nincsenek buszjáratok, ott platós négykerekű szállítja az embereket -- általában a platón; van üléses és reménytelenül túlzsúfolt álló változata is.

Tipp: A tarifáknál a repülőgépet és a nagyobb hajókat kivéve mindig érdemes alkudni: 1. komolyabban veszik az embert, 2. olcsóbb lesz az utazás.

 

Mit kell vinni?

Mindent, amit szeretnél, hogy veled legyen ;-). Komolyra fordítva a szót: trópusi országról lévén szó, a könnyű cuccok javallottak (melegben cipelni is nehezebb!). Pl. póló és nem hosszú ujjú ing, de hegyi túra esetében pulóver is kell (Lombokon a Rinjani tetején -- majdnem 3.800 m -- 0 C körüli hőmérséklet van éjszakánként). Szandál, könnyű sport cipő, de túrabakancs is kell, ha sokat szeretnél túrázni. Hosszú nadrágból nekem egy is elegendő volt 3 hónapra. És még ez kell(ett nekem):

-svájci bicska

-zseblámpa vagy fejlámpa

-gyógyszerek (ld. betegségek)

-ébresztőóra

-kis lakat (hátizsák és szálláshely ajtójának zárására)

-felfújható nyaktámasz (24 órás buszutazásnál nagyon értékes darab!)

-80 v. 100 W-os villanykörte (ha esténként nem akarod az általánosan elterjedt 25 W-os lámpánál rontani a szemed; egyébként 220 V van Indonéziában!)

-esőkabát

-napszemüveg, napolaj

-mini-varrókészlet

-füldugó (hosszabb utazásoknál, amikor üvölt a buszon a helyi mulatós zene, azaz a dangdut, szintén nagyon hasznos)

 

Egészség / betegség

Általában az egyik legnagyobb para azoknál, akik még nem voltak a trópusokon. Pedig fölösleges. Néhány alapszabály betartásával jól táplált, vitaminkészítményektől duzzadó testünk simán felveszi a versenyt a kinti baktériumokkal.

De mik az alapszabályok ?

Először is az oltások: a körzeti orvos elmondja, hova kell fordulni -- Pesten ez többnyire valamelyik trópusi betegségekre szakosodott oltóállomás lesz --, ahol szépen benyomják a szükséges koktélokat (pl. tetanusz, hepatitis A, kívánság szerint B és C stb.). A jobb helyeken korrekt szóbeli és szórólapos felvilágosítást is adnak az orvosok az egyéb bajokról, amit össze lehet szedni egy ilyen úton. Maláriára sajnos nincs oltás, de meg lehet előzni gyógyszerekkel, ill. Indonéziában is lehet olyan helyre menni (pl. Bali), ahol nem kell tartani tőle.

Másodszor: már a régi eszkimók is tudták, hogy a kunyhó mögötti sárga hóból nem eszünk. Trópusi környezetre alkalmazva ez annyit tesz, hogy csapvizet nem iszunk. Dél-kelet Ázsiában könnyen találkozik a szennyvíz (tehát a sárga hó ;) a csapvízzel. Ahol meg nem, ott egyéb gázos mikroélőlények lehetnek benne. Marad tehát a palackos ivóvíz, ami Indonéziában mindenhol kapható (air minum névre hallgat). Érdemes még a jégre is odafigyelni. Az üdítőben található jégkocka vagy forralt vízből készült, vagy nem...

Ha gyümölcsra fáj a fogunk, vegyünk olyat, amit meg lehet hámozni, pl. a nagyvárosokban éjjel-nappal nyitvatartó mobil gyümölcsárusoknál; Jakarta, Jáva

A fenti szabály, miszerint vigyázzunk, mit gurítunk le torkunkon, az élelmiszerekre is áll. Tehát óvatosan azzal finom kis zöld salátával, amit olyan ízlésesen készítettek el! Lehet, hogy csapvízzel mosták. További alapszabály: ha nem ízlik, nem kell megenni (inkább korgó gyomor másnap, mint a vérhas). Ha ízlik, akkor meg arra ügyeljünk, hogy vagy legyen meghámozva (gyümölcs), vagy legyen megsütve (pl. hús, zöldség), vagy legyen megfőzve (rizs). Minden más gyanús, és ennek megfelelően kezelendő. A turisták által frekventált helyen persze a gyümölcssalátát is meg lehet enni, de garancia erre sincs! (ld. még Étkezés).

Harmadszor: egy biológus barátom szerint az eltérő mikroflóra teszi, hogy a DK Ázsiában túrázók jelentős részére rátör a WC-látogatási kényszer. Ez tehát nem pszichoszomatikus tünet, hanem kőkemény valóság (bár az lenne, hangzik ilyenkor a sóhaj... ;) De ha már így van, mit tehetünk ellene? Pl. összeállíthatunk egy utazási gyógyszerkészletet, hogy a legváratlanabb pillanatokban is uralhassuk a helyzetet (a szükséges hatóanyagokról kérdezze meg körzeti orvosát, vagy nemzetközi oltóállomását!).

Tudnivalók II. - Tudnivalók IV.

Cikkek és képek: minden jog fenntartva ©




ÚJ - Tanjung Puting, dzsungeltúra orángutánokkal
Kalimantan egyik legszebb nemzeti parkjában testközelből lehet tanulmányozni a számos emberi vonást mutató vörös szőrű főemlősöket.


Lamalera, cetvadászat szigonnyal
Balitól 800 kilométerre a mai napig ámbrás cetekre vadásznak a helyiek. Hogyan lehetséges ez, mikor a bálnákat nemzetközi egyezmények védik?



G. Rinjani, hegymászás kis segédlettel
A Rinjani 3.726 méteres csúcsát megcélozva jó erőnléttel sem érdemes versenyezni a hordárokkal. Cigizve és strandpapucsban is lenyomják a turistákat.



Komodo - sárkánygyíkok ne kíméljenek!
Komodon nem lehet csak úgy elcsatangolni, hogy önállóan nézegessük a sárkánygyíkokat, mert kellemetlen meglepetés érhet. Itt megtudod, miért.



Tulamben, búvárfalu partközeli hajóronccsal
Az Indonéz tengerek fajgazdagsága és az első osztályú látási viszonyok kivételesen érdekes merülőhellyé teszik az itteni vízeket.