Bali
Jáva
Nusa Tenggara
Szumátra
Kalimantan
Sulawesi
Maluku
Irian Jaya
Küldjél cikket
és fotókat!


Vérben úszó tenger, avagy bálnavadászat Lamalerában

Több száz liter vér festi vörösre a tengert, a bálna hátából kiálló szigonnyal a végét járja. Farokuszonyával aprókat csap, nincs már ereje lerázni a testén ujjongó bálnavadászokat. A látvány szívszorongató. Egy magyar forgatócsoport mégis úgy döntött, 2003 április végén elutazik, és megörökíti ezt az eseményt Indonézia keleti részén, egy Lamalera nevezetű faluban.

A bálnavadászati szezon kezdetével naponta kifutnak a hagyományos vitorlás hajók a tengerre, hogy felkutassák a bálnákat; Lamalera, Pulau Lembata

Tizenegy órakor hangzik fel a kiáltás a partról: "baleo, baleo," azaz bálna. A halászok bálnát láttak, és jelzik a bálnavadászoknak, akik pár perc múlva lázas tempóban fogják kitolni hajóikat a tengerre. Forgatócsoportunk éppen az aznapi interjúalanyokkal egyeztet, meglepetésként ér bennünket, hogy ilyen gyorsan beélesedik a helyzet.

Hatan jöttünk Indonéziába, hogy filmet készítsünk Lamaleráról, a Balitól 800 kilométerre, keletre fekvő bálnavadászfaluról. A másfélezer lakosú falu emberemlékezet óta a bálnavadászatból él.

Lerohanunk a partra, ilyen lehetőséget nem szalaszthatunk el. Volt olyan forgatócsoport, amely négy hónapot töltött a faluban mindhiába, nem jött össze nekik a bálnavadászat. Mi nem szeretnénk ebbe a helyzetbe kerülni.

Beugrunk az első motoros hajóba, amely vontatni kezd egy bálnavadász-hajót. Fél óra múlva már a halászok mutatják az irányt a tengeren, hol látták a bálnákat utoljára. Kormányosunk pár száz méter után leállítja a motort. Valahol itt kell lenniük.

Felemás érzés uralkodik el rajtunk. Azért jöttünk, hogy dokumentáljuk az indonéz bálnavadászok eltűnő félben lévő kultúrát, amely a mai napig a legegyszerűbb módszerekkel -- kisméretű hajóval és szigonnyal -- vadássza földünk egyik legnagyobb élőlényét, az ámbrás cetet.

A csónakházak előtti partszakasz a társadalmi élet központja. Itt javítják a hajókat, de a bálnaszeletelés is itt folyik; Lamalera, Pulau Lembata

Tudjuk, hogy durva lesz a látvány, a lamalerai bálnavadászok is véres munkát végeznek. Azt is tudjuk azonban, hogy nem lehet őket a ceteket ipari méretekben tizedelő robbanófejes szigonnyal dolgozó bálnavadász-flottákhoz hasonlítani. Hiszen nincs más választásuk. Földjeik nem alkalmasak a növénytermesztésre, az őseik által követett tradíció pedig kötelezi őket.

Pár percet kell csak várakoznunk, és felbukkan az első bálna. A bálnavadászok gyorsan megindulnak a zsákmány felé, ami nem is olyan egyszerű a méteres hullámok között. A szigonyos kiáll a hajó orrába, a nyugtalan tenger miatt ide-oda dülöngél. Lesi az alkalmas pillanatot, amikor a bálnára ugorhat. További percek telnek el, ott egyensúlyoz, szinte a bálna felett. Aztán ugrik.

Legnagyobb meglepetésünkre nem történik semmi. A bálna nyugodtan úszik tovább. Úgy látszik, nem talált. A szigonyos visszamászik a hajóra, és újra próbálkozik. A bálna most sem reagál, pedig a szigonyos egész súlyával ugrott a hátára, és a szigony is bizonyára megsebesítette, noha nem állt bele.

A szigonyos teljes testsúlyával ránehezedik a szigonyra, hogy az minél mélyebben hatoljon a bálnába; Lamalera, Pulau Lembata

Harmadszorra már nincs kegyelem. Egyértelművé válik a találat, a bálna hatalmasat csap farkával. Tajtékzik a víz, és kezdetét veszi a több órás fárasztás. További hajókról is megszigonyozzák a sebesült bálnát, hiszen minél több hajót kell vontatnia, annál jobban fárad. A vízben megjelennek az első vércsíkok.

A bálnák intelligens és társas lények, ritkán úsznak egyedül. A megszigonyozott bálna mellett is kisvártatva megjelenik társa. Nem érti mi történt, miért csapkod a másik a farkával. Szívszorongató látvány, ahogy dörgölőzik társához, segíteni akar. A bálnavadászoknak azonban újabb zsákmányt jelent, pár perc múlva ott a hátában a szigony.

A hajóhoz kötözött bálnát hosszú bozótvágó-késekkel véreztetik ki a lamalerai bálnavadászok; Lamalera, Pulau Lembata

Aztán előkerül egy harmadik bálna is. Valóban ezt akartuk filmezni, kérdezzük magunkban. Bizonytalanságunkat tetézi, hogy nem értjük, miért nem úsznak el a többiek, mikor látják, hogy társuk bajba került. Ilyen fejlett lenne szociális érzékük? Esetleg pont egy család lemészárlásának vagyunk a tanúi? Hihetetlen az összetartásuk, vesztüket is ez okozza. A harmadik sem kerüli el sorsát, viszont, nem adja olcsón az életét. Tíz tonnás testsúlyával két hajót felborít, több bálnavadászt csúnyán megsebesít, miközben farokuszonyával csapkod.

A falu főterén található bálnakoponya mellé szívesen leűlnek az öreg bálnavadászok, hogy elmerengjenek a régi, szép időkről; Lamalera, Pulau Lembata

A bálnák lassan elfáradnak, és ekkor következik a legmegrázóbb része a vadászatnak. A még élő bálnákat kikötik a hajókhoz, és elkezdik őket felülről felvágni. Fontos, hogy gyorsan elpusztuljanak, hiszen még sötétedés előtt ki akarnak érni velük a bálnavadászok a partra. Ráadásul a lamaleraiak úgy tartják, nem szabad fölösleges fájdalmat okozni a bálnáknak, mert akkor elkerülik ezeket a vizeket, és a falu éhen marad.

Számunkra azonban még ez a körülményekhez képest kíméletes vadászat is sokkoló. A kifáradt bálnák mellett lassan vörössé válik a víz. A bozótvágó-késekkel ejtett sebekből hektoliternyi vér ömlik a tengerbe. A bálnák vért prüszkölnek, a szomorú vég egyre elkerülhetetlenebb.

Pár órával később a három tetem ott sorakozik a csónakházak előtti parton. És mikor már azt hisszük, több megrázó esemény nem érhet, kiabálásra leszünk figyelmesek. Egy gyerek észreveszi, hogy 200 méterre a parttól bálna úszik el a falu előtt. Egyértelműen ámbrás cet. És az is, hogy levadászott társait jött megnézni. Döbbenten állunk, és nézzük, ahogy elúszik. A vadászokat nem érdekli. Mára már meg volt a zsákmány.

A bálnák feldolgozása a parton folyik, a hatalmas darabokat a lamaleraiak később tovább aprítják; Lamalera, Pulau Lembata

Másnap reggel hatkor, röviddel napfelkelte után kezdik a lamaleraiak a bálnák szeletelését. Az egész falu részt vesz a feldolgozásban, 11-re már csak gerincek és fejek tarkítják a véráztatta partot. A hatalmas hússzeleteket később tovább aprítják, és mivel áram nincs a faluban, az egyetlen lehetséges módszerrel tartósítják: kiteszik a napra száradni. A szag pár óra alatt beteríti a falut, mindenütt ott van. Számunkra nehezen viselhető az időnként dögkútra emlékeztető illat.

De így vagyunk magával az "élménnyel" is. Nehéz feldolgozni egy világ végén élő természeti nép nem éppen romantikus találkozását a természet egyik legszebb és legnagyobb élőlényével. Az is halovány vigasz, hogy évente 25 bálnánál ritkán ejtenek el többet a lamalerai bálnavadászok. A természetközelségnek is meg van az ára: néha a közeli természet ellen fordul. A maguk módján mégis összhangban élnek a természettel. Még ha ez számunkra kegyetlennek tűnik is.

HI

2003 tavaszán egy dokumentumfilmes csapat tagjaként jártam Lamaleraban, a Vasárnapi Blikknek írtam a fent olvasható cikket az általunk forgatott bálnavadászatról. A forgatással, ill. a lamalerai bálnavadászattal kapcsolatban a www.indomania.hu/baleo oldalon olvashatók további információk.

Cikk a szigetről (térképpel)

Cikkek és képek: minden jog fenntartva ©




ÚJ - Tanjung Puting, dzsungeltúra orángutánokkal
Kalimantan egyik legszebb nemzeti parkjában testközelből lehet tanulmányozni a számos emberi vonást mutató vörös szőrű főemlősöket.


Lamalera, cetvadászat szigonnyal
Balitól 800 kilométerre a mai napig ámbrás cetekre vadásznak a helyiek. Hogyan lehetséges ez, mikor a bálnákat nemzetközi egyezmények védik?



G. Rinjani, hegymászás kis segédlettel
A Rinjani 3.726 méteres csúcsát megcélozva jó erőnléttel sem érdemes versenyezni a hordárokkal. Cigizve és strandpapucsban is lenyomják a turistákat.



Komodo - sárkánygyíkok ne kíméljenek!
Komodon nem lehet csak úgy elcsatangolni, hogy önállóan nézegessük a sárkánygyíkokat, mert kellemetlen meglepetés érhet. Itt megtudod, miért.



Tulamben, búvárfalu partközeli hajóronccsal
Az Indonéz tengerek fajgazdagsága és az első osztályú látási viszonyok kivételesen érdekes merülőhellyé teszik az itteni vízeket.